1826-ban Czóbel László építtette. Klasszicista stílusú földszintes épület. Kétszer is átépítették, a 19. század végén eklektikus stílusban, a 20. század második felében újabb kori átalakítással, így eredeti stílusát elvesztette. Földszintes, tégla alakú, szabadon álló épület, főhomlokzata 2+3+2 nyílástengelyű, háromszög oromzatú. Hátsó, parkra néző 3+3+3 tengelyes homlokzatán terasz, széles, áttört kőkorlátos lépcsőfeljáró volt. Nyomott manzárd tetőszerkezetű. Lemezek határolta fél-és negyed hengerekből formázott széles főpárkánya a timpanonos lezárású oromfalat is keretezi. A timpanon hossztengelyének felső részén egy rozettával díszített kerek nyílás húzódik. A feltehetően kerámiából készült rozetta a teljes nyílást kitölti. A nyílást ún. „függöny” dísszel ékesített négyzetes, vakolatból kiképzett –fölül a timpanon profilos párkányához csatlakozó – keret veszi körbe. Az épület bejárata kőkeretes, liliomos zárókővel összefogott. Az egykori központi teremből jobbra és balra két-két helyiség nyílt.

Az úrilak egykor értékes régi tárgyak őrzőhelye volt. Luther és Kálvin korabeli képmásait, Vécsey generális, mint hadizsákmányt hozta hétéves háború (1756-1763) idején a wittenbergi városházáról.

Itt őrizték Simonyi óbester kardját, több pompeji vázát, egy alvó gyermeket ábrázoló márványszobrot, mely párosi márványból készült, bronzkori tárgyakat, eredeti régi festményeket, az egyik Palma Vecchió műve.. Több Mednyánszky és Büttner festmény díszítette a falakat.

Az épület eredeti funkciója nemesi lakóház volt. Az elmúlt közel száz év során többször átalakították, sőt bővítették is. Ezek a munkálatok a kezdetekben az épület gazdagodását jelentették, mert megjelenésében, használhatóságában sokkal kedvezőbbé vált. A későbbiekben viszont az épület kárára történtek ezek a munkálatok.